Tomi
92-ben lettem szakács, véletlenül. Édesanyám nem tudott főzni, valakinek viszont kellett. Rám esett a sor.
Fórum Hotel, Arany Kaviár, Alabárdos, Mokka, Mágnás Kert és Cactus Juice. Hogy miért álltam mindig tovább? Mert valami másra vágytam. Évek óta beszélünk a fiúkkal egy közös helyről, ami más, mint amihez eddig mi, vagy a vendégek szoktak, egy hely, valahol a munkahely és az otthon között. A Pastrami ez lett, hála a nyitott konyhának, annak hogy együtt vagyunk a vendégeinkkel, hogy látjuk, kinek főzünk. Nem véletlen, hogy két kisfiam is sokszor beszalad hozzám, odaülnek a pulthoz, motoroznak az étteremben, megkóstolják, mit főz a papa. Feleségem az első terhességekor kizárólag halat kívánt enni, kisfiam már akkor is a kedvemben akart járni, hiszen imádom a pikkelyeseket, fogni, főzni, enni egyaránt. Mondanom sem kell, hogy a halak jegy szülötte vagyok és minden ami vízhez köthető, - legyen az evezés, korizás, búvárkodás - jöhet! Most már csak kicsit több szabadidő kellene hozzá…
Robi
A lányok miatt lettem szakács. Hetedikben indult egy főzőszakkör a suliban és az összes hetedikes lányért egyszerre dobbant a szívem. A TV Paprika óta - ahogy a reklámszakmában mondják - a 18 alatti és a 49+ korosztálynál vagyok érintett. Ezt itt a Pastramiban meg is érzem, a gyerekek imádják, ha én szervírozom a grillázsgombócot. Főzni természetesen imádok, de az életem a feleségem és a TENISZ.Persze ezeket néha sikerül ötvöznöm, amikor az egyébként teniszversenyző feleségemnek főzök otthon. Viszont Fröccs és Süti - a két macskánk - száraz koszton vannak nálunk.
Sera
4 gyerek, feleség, KTM, ennyi. A sorrend is valahogy így alakult az életemben. Munka után feleségem Erna imára kulcsolja a kezét, én meg motorra szállok és élvezem, hogy mindenhova odaérek egy perc alatt.És hogy hol a szakma? Tulajdonképpen lustaságból lettem szakács, mert sportolni akartam és nem katonának menni. Ebből az egyik sikerült (sportoló nem lettem). Szakácsként az élet mindig érdekes helyzetek felé sodort, amik közül mindegyik fontos megtapasztalás volt és oda vezetett, hogy most már tuti, hogy életem hátralevő részét a konyhában töltöm. Misa fiam meg is kérdezte tőlem: Papa, te miért főzöl a munkahelyeden is?
A szakmában töltött 20 év alatt egy komoly lépcsőfokot sikerült előrelépnem – ez maga a Pastrami - és azt sikerült megtanulnom, hogy még iszonyú sok mindent kell megtanulnom. A jó szakács is holtig tanul!
Peti
Mielőtt csatlakoztam a Pastrami csapatához Gödöllőn vezettem éttermet, majd 5 évig óceánjárón hajóztam. A Karib tenger a legszebb, azon belül St. Maarten szigete. Angolul, németül nyomom, úgyhogy ha külföldi vagy, szívesen dumálhatunk a Pastramiról, a zenei irányzatokról. Én a technot kedvelem, szívesen keverek zenéket is, bár a Pastramiban maximum egy koktélt kaphatsz tőlem. Szabadidőmben szívesen főzőcskézek kedvesemnek, akivel már lassan három éve együtt vagyunk, és aki a legszebb lány a világon.
Gyula
A szőr üzenet, mondják sokan. Én nem akarok üzenni semmit, csak, hogy jól vagyok. Kedvenc énekesem és italom Cher, de a legeslegkedvesebb a három lányom, Anna, Réka és Zita. Zitától hangos a házunk, hiszen most született. Úgyhogy a hangzavar nem zavar, a Pastramiban sem, az is igaz bárhol, bármikor képes lennék elaludni. A szakma még nincs a kisujjamban, - bár1887-ben, szinte Bem apó idején kezdtem a szakácskodást - vigyázok is a végtagjaimra, pláne ilyen kialvatlanul. VILÁGBÉKE!
János
Eddig két komoly munkahelyem volt, nem szeretek ugrálni, pláne ha valahol jól érzem magam. 15 éve rohangálok a konyhák körül, de konyharuhát most viselek először. A Pastramiban - ahogy a képeken is láthatod - szeretik a rendhagyó dolgokat és szeretik, ha a vendégek jó emlékekkel távoznak. Én is jól érzem magam, úgyhogy a következő tíz évben itt biztos megtalálhattok.
Ha civilben akartok velem találkozni, akkor adjatok ti is gyakran vért - mert egy véradással négy életet menthetsz meg! - vagy sétáltassunk együtt kutyát. Nekem magyar vizslám van, Divatnak hívják és szeret a kutyalányokkal ismerkedni!
Tamás
A Pastrami nyitásakor költöztem Budapestre, eddig Kaposváron és a Balaton körül dolgoztam 10 évet a vendéglátásban. Most minden újdonság nekem, sok új barát, helyzet, úgyhogy csak kapkodom a fejem - márcsak azért is, hogy ne folyjon a szóda a fülembe. Azért is jó, hogy budapesti lettem, mert így legalább kijárhatok a Fradi rangadóira.
A Pastrami csapatában is sok a focidrukker, de hogy ki, melyik csapatnak szurkol, nem lehet vita tárgya. Alig várom, hogy mi is kitegyünk egy csapatot, lennénk páran, akik szívesen rugnánk a bőrt szabadidőnkben. Sportos csapat, úgyhogy megvan rá az esély. A csajok strandröpizni akarnak. Röpizzenek csak, én meg boldogan nézem őket!
Jácint
Mindenem a foci! Magyarkeszin nevelkedtem, megye kettőben játszottam középpályás poszton. Aztán jött egy térdsérülés és az életem a fociról elkanyarodott a gasztronómia irányába, pedig -szívem szerint- meg sem álltam volna a Liverpool csapatáig. Hét éve élek Budapesten, sok emberrel, sok konyhán dolgoztam már, de a Pastrami csapata tényleg a legjobb. Itt szeretik, értékelik, megbecsülik egymást az emberek.
Doktor House a kedvenc sorozatom, bírom a nyers, egyenes stílusát és bár rám nem jellemző a durvaság, az őszinteség annál inkább. A szívekbe és a darts céltáblába szeretek pontosan beletalálni, és jó, ha a hatás nem marad el.
András
A régi fejek a Fregattból emlékezhetnek rám, ahova a vendégek és én is hazajárhattunk. Ez az érzésem itt a Pastramiban is megvan. Persze munkaidőm lejártakor – ha én reggeliztetek 7-12-ig - rohanok haza kislányomhoz és fiaimhoz, aztán jön a meseolvasás, játszás. Kedvencünk Óz és a Bádogember. Mivel kollegáim tudják rólam, hogy a mindenem a gyerek, munkaköri kötelességként rendszeresen rámhagyják a Pastramiban fellelhető játékok javítását, a színesceruzák kihegyezését. Ha hétvégére is be vagyok osztva, csak az vígasztal, hogy a Pastramit szombat, vasárnap elárasztják a kisgyerekek, akiket nem győzünk kényeztetni.
Böbe
A látszat csal, bár üzletvezetői szerepemben gyakran össze kell vonjam a szemöldököm. Mindezt a kedves vendégekért teszem, hogy a Pastramiban úgy érezhessék magukat, mintha hazajárnának. Én bezzeg amióta belépett az életembe a Pastrami -már az építkezést is én felügyeltem- keveset járok haza, hiányol is otthon három harcos fiam és football edző férjem. Sportos itt az élet a Pastramiban is, sok a munka, de a röpis múltamnak hála, jól bírom kondival. Még arra is futja, hogy hetente háromszor edzést tartsak "lányaimnak" , akik 25-en vannak és hozzám hasonlóan nem tudnak élni a röplabda nélkül.
Gábor
Buliból lettem szakács, a haverok miatt. A haverok azóta is megmaradtak, bár természetesen itt a Pastramiban is akadtak újak. A Pastramiban azt bírom a legjobban, hogy messze ellátok a tűzhely mellől. Aki nem dolgozott még alagsori pince-konyhában el sem tudja képzelni, micsoda különbség kint lenni a fényben, a vendégek között. Mivel nagy káoszcsináló vagyok, kedvenc filmem a Ponyvaregény. Három éves kisfiam - Levente - apja nyomdokain jár, már ami káoszteremtés illeti. Remélem ez csak életkori sajátság és belőle inkább repülőmérnök lesz.
Szilvi
Szeretem az állandóságot, bár untat, ha nem történik velem semmi. Ezért vagyok a Pastramiban, mert itt mindig történik valami és a mondatot persze úgy fejezem be, hogy ezért találsz meg itt, remélem addig, amíg Pastrami a Pastrami. Ha meg akarsz rólam tudni valamit, akkor elárulom, hogy szeretem a rendet magam körül, bár az ellentmondásosságomba az is belefér, hogy a kocsimban krumplit lehet termeszteni, legalábbis az anyukám szerint. Tíz éve vagyok szolgálatban, mint felszolgáló, mert egész egyszerűen szeretem az embereket.Talán érzed rajtam, ha én viszem ki az asztalodhoz a ház borát. Jó étvágyat hozzánk!
Tomi
A csapatból sokan érkeztünk távoli vizekről. Én négy évet húztam le Amsterdam és a Fekete tenger között különböző folyamokon. Most, hogy ismét talaj van a lábam alatt itt, a Pastrami fedélzetén hasznosíthatom az eddig megszerzett tapasztalataimat, amik közül a legfontosabb, hogy mindig mosoly legyen az arcunkon! Még akkor is, ha egy fotó kedvéért jeges vödröt húznak a fejemre. A mosolyom, láthatod, itt sem fagyott le teljesen, köszönhetően annak, hogy a maszkokhoz, álarcokhoz hozzá vagyok szokva. Szabadidőmben ugyanis paintball maszkot szoktam viselni és lövök, akit érek. Úgyhogy mikor bejövök dolgozni, már túl vagyok a harci helyzeteken, mehet a munka.
A Pastrami, olyan mint egy igazi nagyüzem. Nem kell semmit a falak mögé rejteni és ez nekünk is újdonság. Remélem vendégeink is élvezik a nyitottságot és hogy minden a szemük előtt zajlik a szakácsokkal egy térben, néha még az is, ha néha csipkelődünk egymással. A Pastrami már csak ilyen, mi egy hangos, nyüzsgő banda vagyunk, ahol azonban sosem lövünk hátba senkit.
Marci
Gyerekkorom óta a érdekel a gasztronómia, amit persze egy 6 éves gyerek nem így fogalmaz meg magában, hanem állandóan a konyhában lábatlankodik az imádott nagymama mellett, akinek a főzéssel és úgy általában az élettel kapcsolatos alázatossága remélem a Pastrami filozófiájában tovább örökíthető. A TV Paprika és Magazin alapítójaként, annak 5 éves fennállása alatt nagyot sokat tanultam, új földrészeket ismertem meg a gasztronómia sokszínű világából.
Most pedig, hogy létrehoztuk a Pastrami világot nagyon boldogan tapasztalom, hogy az embereknek tetszik az, amit mi a vendéglátásról gondolunk. Szeretnek hozzánk csak úgy beugrani egy szendvicsre, vagy hosszan időzni jó barátok és borok társaságában. Igenis lehet jó minőségű gasztronómiát vinni nem elrugaszkodott árakon!
Gyerekeket nevelni (egy nagyfiam és két kislányom van), a televízión keresztül véleményt formálni nagy felelősség, de legalább ekkora feladat egy éttermet felügyelni, ahol naponta akár több százan a mi ételeinkkel laknak jól. Az vagy, amit eszel, mondják, ezért én kérem szakácsainkat, hogy mielőtt kikerül az étel az asztalokhoz egy csipet szeretetet - vagy ha úgy tetszik áldást - hintsenek az ételekre, mert hiszem, hogy ami szeretettel készül, az finomabb is!
Dóra
Szívesen mesélek arról, milyen jó éttermeznie egy olyan családanyának, aki amúgy nem szívesen főz, viszont szereti a négy gyerekét, plusz az állandóan náluk tanyázó barátokat jóllakatni és szereti, ha amolyan hévvel, szívvel lehet élni a legegyszerűbb hétköznapokban is. Jó volt éttermet kitalálni, egy szerkezetkész ingatlanból egy sehol sem látott világot, hangulatot teremteni, ráhagyatkozni az érzésekre, megérzésekre, energiákra (feng shui). Amióta megnyitottunk csiszolgatom a honlapunkat, mindennap beszaladok, ellenőrzöm, hogy friss-e a nálunk mindig ott díszelgő liliom, a párnák a teraszra színek szerint vannak-e kitéve, nem használódott-e el a csiptetős étlap, a pelenkázón van-e fertőtlenítő kendő és boldogan símogatom meg kedvenc felszolgálóink hátát, megköszönve, hogy vigyáznak a Pastramira és arra, hogy éttermünk valóban olyan legyen és maradjon, ahová vissza lehet vágyni.És hogy még mik lesznek itt....! Látogasd gyakran a honlapot és persze a Pastramit!
