Peti

Mielőtt csatlakoztam a Pastrami csapatához Gödöllőn vezettem éttermet, majd 5 évig óceánjárón hajóztam. A Karib-tenger a legszebb, azon belül St. Maarten szigete. Angolul, németül nyomom, úgyhogy ha külföldi vagy, szívesen dumálhatunk a Pastramiról, a zenei irányzatokról. Én a technót kedvelem, szívesen keverek zenéket is, bár a Pastramiban maximum egy koktélt kaphatsz tőlem. Szabadidőmben szívesen főzőcskézek kedvesemnek, akivel már lassan három éve együtt vagyunk, és aki a legszebb lány a világon.

János

Eddig két komoly munkahelyem volt, nem szeretek ugrálni, pláne ha valahol jól érzem magam. 15 éve rohangálok a konyhák körül, de konyharuhát most viselek először. A Pastramiban - ahogy a képeken is láthatod - szeretik a rendhagyó dolgokat és szeretik, ha a vendégek jó emlékekkel távoznak. Én is jól érzem magam, úgyhogy a következő tíz évben itt biztos megtalálhattok. Ha civilben akartok velem találkozni, akkor adjatok ti is gyakran vért - mert egy véradással négy életet menthetsz meg!

Jácint

Mindenem a foci! Magyarkeszin nevelkedtem, megye kettőben játszottam középpályás poszton. Aztán jött egy térdsérülés és az életem a fociról elkanyarodott a gasztronómia irányába, pedig - szívem szerint - meg sem álltam volna a Liverpool csapatáig. Hét éve élek Budapesten, sok emberrel, sok konyhán dolgoztam már, de a Pastrami csapata tényleg a legjobb. Itt szeretik, értékelik, megbecsülik egymást az emberek.Doktor House a kedvenc sorozatom, bírom a nyers, egyenes stílusát és bár rám nem jellemző a durvaság, az őszinteség annál inkább. A szívekbe és a darts céltáblába szeretek pontosan beletalálni, és jó, ha a hatás nem marad el.

András

A régi fejek a Fregattból emlékezhetnek rám, ahova a vendégek és én is hazajárhattunk. Ez az érzésem itt a Pastramiban is megvan. Persze munkaidőm lejártakor - ha én reggeliztetek 8-12-ig - rohanok haza kislányomhoz és fiaimhoz, aztán jön a meseolvasás, játszás. Kedvencünk Óz és a Bádogember. Mivel kollégáim tudják rólam, hogy a mindenem a gyerek, munkaköri kötelességként rendszeresen rám hagyják a Pastramiban fellelhető játékok javítását, a színes ceruzák kihegyezését. Ha hétvégére is be vagyok osztva, csak az vigasztal, hogy a Pastramit szombat, vasárnap elárasztják a kisgyerekek, akiket nem győzünk kényeztetni.

Gábor

Buliból lettem szakács, a haverok miatt. A haverok azóta is megmaradtak, bár természetesen itt a Pastramiban is akadtak újak. A Pastramiban azt bírom a legjobban, hogy messze ellátok a tűzhely mellől. Aki nem dolgozott még alagsori pince-konyhában el sem tudja képzelni, micsoda különbség kint lenni a fényben, a vendégek között. Mivel nagy káoszcsináló vagyok, kedvenc filmem a Ponyvaregény. Három éves kisfiam - Levente - apja nyomdokain jár, már ami káoszteremtés illeti. Remélem, ez csak életkori sajátság és belőle inkább repülőmérnök lesz.

Marci

Gyerekkorom óta a érdekel a gasztronómia, amit persze egy 6 éves gyerek nem így fogalmaz meg magában, hanem állandóan a konyhában lábatlankodik az imádott nagymama mellett, akinek a főzéssel és úgy általában az élettel kapcsolatos alázatossága remélem a Pastrami filozófiájában tovább örökíthető. A TV Paprika és Magazin alapítójaként, annak 5 éves fennállása alatt nagyot sokat tanultam, új földrészeket ismertem meg a gasztronómia  sokszínű világából.Most pedig, hogy létrehoztuk a Pastrami világot, nagyon boldogan tapasztalom, hogy az embereknek tetszik az, amit mi a vendéglátásról gondolunk. Szeretnek hozzánk csak úgy beugrani egy szendvicsre, vagy hosszan időzni jó barátok és borok társaságában. Igenis lehet jó minőségű gasztronómiát vinni nem elrugaszkodott árakon!Gyerekeket nevelni (egy nagyfiam és két kislányom van), a televízión keresztül véleményt formálni nagy felelősség, de legalább ekkora feladat egy éttermet felügyelni, ahol naponta akár több százan a mi ételeinkkel laknak jól. Az vagy, amit eszel, mondják, ezért én kérem szakácsainkat, hogy mielőtt kikerül az étel az asztalokhoz, egy csipet szeretetet - vagy ha úgy tetszik áldást -  hintsenek az ételekre, mert hiszem, hogy ami szeretettel készül, az finomabb is!

Dóra

Szívesen mesélek arról, milyen jó éttermeznie egy olyan családanyának, aki amúgy nem szívesen főz, viszont szereti a  négy gyerekét, plusz az állandóan náluk tanyázó barátokat  jóllakatni, és szereti, ha amolyan hévvel, szívvel lehet élni a legegyszerűbb hétköznapokban is. Jó volt éttermet kitalálni, egy szerkezetkész ingatlanból egy sehol sem látott világot, hangulatot teremteni, ráhagyatkozni az érzésekre, megérzésekre, energiákra (feng shui). Amióta megnyitottunk, csiszolgatom a honlapunkat, mindennap beszaladok, ellenőrzöm, hogy friss-e a nálunk mindig ott díszelgő liliom, a párnák a teraszra színek szerint vannak-e kitéve, nem használódott-e el a csíptetős étlap, a pelenkázón van-e fertőtlenítő kendő és boldogan simogatom meg kedvenc felszolgálóink hátát, megköszönve, hogy vigyáznak a Pastramira és arra, hogy éttermünk valóban olyan legyen és maradjon, ahová vissza lehet vágyni. És hogy még mik lesznek itt...! Látogasd gyakran a honlapot és persze a Pastramit!